Szuhanics Albert - Amikor szívedet kitárod ...

Szuhanics Albert

Amikor szívedet kitárod...

Nem sírok, mondod te keményen,
ha túl vagy már minden reményen,
lásd, erős a lelked teneked,
de azért pár csepp könny lepereg...

Nem sírsz te boldogság-mámoron,
amikor túl vagy az álmokon,
mondanád büszkén és keményen,
ám tudd meg, könnyezni nem szégyen!

Könnycseppek szemedben csillognak,
lelkedből valamit kilopnak,
amit te rejtegetsz, drágakő,
könnycseppé lágyítja az idő.

Oly tisztán, mint ki fény-kristályt ad,
lelkedben maradj meg kislánynak,
ne bánd ha könnyeid potyognak,
lásd, erős férfiak zokognak!

Könnyektől lesz könnyebb a lelked,
cseppjei bánatot terelnek,
elviszik, elveszik gondjaid,
öntözvén viruló álmaid.

Gyere és zokogj a vállamon,
bánatod, panaszod elbírom.
Könnyebb lesz a lelked, meglátod,
amikor szívedet kitárod...