Albert Ferenc
Újra itt a tavasz
Hűs tavaszi szellő pírt festett arcodra,
Gyengéden cirógat fénylő Nap sugara,
Langy meleg olvasztja a hókristályokat,
Duzzadva robog le minden hegyi patak.
Itt a kikelet…, egy tél ismét véget ért,
Vetési varjúhad a határba visszatért,
Madarak szorgosan építik fészküket,
Szirmait bontja az ébredő természet.
Szemérmes hóvirág fejét földnek hajtja,
Aljnövényzet dísze a kéklő ibolya,
Barka selymes virága ékesíti ágát,
Rigó, rikkantással hívogatja párját.
Úrrá lesz a fény a rút sötétség felett,
Világosság járja át naponta lényedet,
Érzed itt a tavasz, véredben bizsereg,
Hamvából kél életre főnixi éned.
Gyengéden cirógat fénylő Nap sugara,
Langy meleg olvasztja a hókristályokat,
Duzzadva robog le minden hegyi patak.
Itt a kikelet…, egy tél ismét véget ért,
Vetési varjúhad a határba visszatért,
Madarak szorgosan építik fészküket,
Szirmait bontja az ébredő természet.
Szemérmes hóvirág fejét földnek hajtja,
Aljnövényzet dísze a kéklő ibolya,
Barka selymes virága ékesíti ágát,
Rigó, rikkantással hívogatja párját.
Úrrá lesz a fény a rút sötétség felett,
Világosság járja át naponta lényedet,
Érzed itt a tavasz, véredben bizsereg,
Hamvából kél életre főnixi éned.
¤
Lilaakác
Szeszélyes kis április menyegzőjét várja,
Lila ruhát ölt magára fenséges arája.
Megülik az esküvőt, nagy a dínomdánom,
Dongó, darázs, méhecske, mulat a nektáron.
Pilleszárnyán jő az alkony, illatfelhő száll,
Szerény, szende menyasszonyra nászéjszaka vár.
Fátyol mögül kémlel a hold mosolygós arca,
Titkok titkát kulcsra zárja fénylő pitvarába.
Böjti szelek viszik messze nászi köntös szirmát.
Beteljesült szerelemnek őrizvén csíráját.
Zöld kelmét ölt az újasszony, vége már a násznak,
Ágvégeken szivarra gyújt kérkedőn a násznagy.
Szeszélyes kis április menyegzőjét várja,
Lila ruhát ölt magára fenséges arája.
Megülik az esküvőt, nagy a dínomdánom,
Dongó, darázs, méhecske, mulat a nektáron.
Pilleszárnyán jő az alkony, illatfelhő száll,
Szerény, szende menyasszonyra nászéjszaka vár.
Fátyol mögül kémlel a hold mosolygós arca,
Titkok titkát kulcsra zárja fénylő pitvarába.
Böjti szelek viszik messze nászi köntös szirmát.
Beteljesült szerelemnek őrizvén csíráját.
Zöld kelmét ölt az újasszony, vége már a násznak,
Ágvégeken szivarra gyújt kérkedőn a násznagy.
http://www.youtube.com/watch?v=PB6PCD30uqk
VálaszTörlés