Molnár Szilvia
Jácint
Tavasztündér
lopakodott a szobámba. Beleült egy kisebb befőttesüvegbe és most árasztja
átható illatát frissen, üdén, mindent felülmúlva és semmihez sem
hasonlíthatóan. Fehérsége és apró kelyhei mind pici csodák. Félelmetes az az
erő és törvényszerűség, hogy akár egy apró magból - bár itt kicsiny gumóból -
miniatűr hajtás kezdjen serkenni. Majd nagyobbodva méretes leveleket, szárakat,
elfásodott vesszőket, ágakat küld a Nap felé, az éltető fényhez. Csoda minden
fejlődés, minden növekedés, minden serkenés, minden kibuggyanás az életre.
Örülök, bámulom, szívom illata erejét és telek az élet mutatta gyönyörűséggel.
http://www.youtube.com/watch?v=ONvYX7oyAlo
VálaszTörlés