Medve Zsolt
Száguldó napok
Percek, órák telnek,
és a napok,
mint gyorsvonat, száguldanak tova,
de fülemben még itt zakatol a
réges-rég elfeledett tegnapok
fülsértőn monoton kattogása.
S az eljövendő napok, mik ma még
sejtelmes jövő, holnapra múlt rég,
mint aggnak gyermeki csacsogása;
múlt, jelen, jövő: egy-egy pillanat.
És az idő, mi úgy rohan, sebtiben
néha egy gyűrött lapon megpihen,
s lábnyomául marad egy villanat,
mígnem elenyész az is a térben.
Itt vagyok én is egy gyűrött lapon,
de néhány kósza perc, és egy napon
eltűnök majd, mint homok a szélben,
hogy néhány percre átadjam helyem
egy eljövendő múlt kornak, de még
nem kapott fel, bár fúj a szél…
Igyekszem hát felemelni fejem,
s úgy nézni a száguldó vonatot
az állomás ócska padján ülve,
és várni, hogy lassan begördülve
megpillantok egy új, szebb holnapot,
mely fütyül, majd csikorogva megáll,
– kit nem rég elengedtem én balga,
majd visszatér hozzám e pár napra –
s a nyíló ajtón reményem leszáll…
mint gyorsvonat, száguldanak tova,
de fülemben még itt zakatol a
réges-rég elfeledett tegnapok
fülsértőn monoton kattogása.
S az eljövendő napok, mik ma még
sejtelmes jövő, holnapra múlt rég,
mint aggnak gyermeki csacsogása;
múlt, jelen, jövő: egy-egy pillanat.
És az idő, mi úgy rohan, sebtiben
néha egy gyűrött lapon megpihen,
s lábnyomául marad egy villanat,
mígnem elenyész az is a térben.
Itt vagyok én is egy gyűrött lapon,
de néhány kósza perc, és egy napon
eltűnök majd, mint homok a szélben,
hogy néhány percre átadjam helyem
egy eljövendő múlt kornak, de még
nem kapott fel, bár fúj a szél…
Igyekszem hát felemelni fejem,
s úgy nézni a száguldó vonatot
az állomás ócska padján ülve,
és várni, hogy lassan begördülve
megpillantok egy új, szebb holnapot,
mely fütyül, majd csikorogva megáll,
– kit nem rég elengedtem én balga,
majd visszatér hozzám e pár napra –
s a nyíló ajtón reményem leszáll…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése