B. Huszta Irén - A dal halála

B. Huszta Irén

A dal halála

http://www.youtube.com/watch?v=jverFJrjVRI  

voltál te s én voltam külön
üldögéltünk egy-egy kövön
jött a tél és odafagytam
nem ismertél és nem bántam

tavasszal nyílt az orgona
kiengedett lelkem fagya
madarakkal énekeltem
te is meghallottad versem

megtetszett neked a dalom
melybe mindig szívem adom
elhitetted megszerettél
csábítottál hízelegtél

együtt kezdtünk énekelni
dalunkba szívünket szőni
eljött a nyár izzó napja
szerelmemet fölgyújtotta

mikor gazdagon lobogott
a te szíved kacsintgatott
azonnal egy másik felé
szószirmot szórsz lába elé

engem félretettél nyomban
várjak csöndben egy sarokban
üljek le egy szürke kőre
s hogyha szerelmet kapsz tőle
elfeledjelek örökre

nem kellek már én ökörke
ülhetek tovább a kövön
s ha a tél hidege megjön
ismét oda is fagyhatok
hisz oly keveset adhatok

néhány közös dal emléke
lelkem lobogó szerelme
s a te hűvös búcsúcsókod
merülhet csak feledésbe

melytől a vers meghalt bennem
s én is követem a versem
és most forró kövön ülök
fájdalomtól megkövülök