Hollósy Tóth Klára
Itt élek
„ Itt élek
megrekedten, mint egy elátkozott,
mert szinte
elfeledtem, hogy voltam és vagyok”.
Komjáthy Jenő
I.
Világot akartam
váltani régen,
küzdöttem nemesért,
jóért, igazért,
Andersen gyönyörű
meséin nőttem,
magamba ittam igaza
tengerét.
Aztán rádöbbentem mi
is itt a cél,
és hogy egyedül
semmit el nem érek,
az embernek itt csak
akkor lesz esély,
ha lopni, csalni tud,
ami nagy vétek.
Ez a való, nem a
mesék világa,
egy fecske, mint
tudjuk, nem csinál nyarat,
akaratom mindig
megzabolázta
a nevelésen alapuló
öntudat.
Sorsunknak hogyan
kéne alakulnia,
ez a vágyunk még
mindig utópia?
II.
Sok volt a szenvedés,
nemrég a tegnap,
felgyorsult az idő, s
az események,
nagy kérdés, hogy
lesz és lesz-e holnap,
bevallom ma is
nyomorultul élek.
Szükség és kényszer
sok tettünket megszab,
sok muszáj között
elnémul a lényeg,
megváltás nem jön,
majd csak ítéletnap
Semmi sem jó, vagy
rossz maradéktalan,
a volt hibáit csak a
jövő érzi,
Boldogság? Vagy volt,
vagy lesz, de sose van,
szép a múlt, ha az
ember mából nézi.
Költőm! Én ma élek
itt megrekedten,
de azt, hogy vagyok,
én még nem feledtem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése