Hatházi Áron - Szédülés

Hatházi Áron

Szédülés  

én nem tudtam soha
én nem akartam ennyire szeretni
mindent ajándékba kaptam
anyátistentasszonytgyermeket
félek mozdulni is
nehogy leperegjenek bőrömről
mint a könnyek és csak a só
maradjon
azt hittem ráírtak a tenyeremre
mindent
de nem a tenyeremen
a homlokomon vagytok
mint a törvény
fényes ujjakkal kőbe vésve
most csak szédülök ettől a
nagy boldogságtól mint ki napba
révedt és rettegve térdelek a
tavaszt vajúdó
szentséges földre
a roppant ég alatt.