Siktár János
Májusi eső...
Eső olvasztja fel a
felhőtlen eget,
hogy bőséget teremtsen áldást hozó vizével.
Két felleget ismerünk, melyből eső lóg,
s mely permetét titokban vonulva hinti széjjel.
Szépséget sors keze nem pusztíthatna el,
ha hosszú éltű volna kertek pompája, bája.
Változván megcsúnyul minden dolog, de nem
csúfítja el a földet a dolgok változása.
Jártassátok körül, barátim, szemetek,
s a földnek arculatát látjátok képre válva.
Látjátok a napot, szivárvány színeit,
s dombon virágot, mintha a hold szállt volna rája,
az ember életét tükrözi a világ
hogyha tavasza eljő, kép ennél nem lehet szebb,
hátán a föld tüzes méhe bimbót fakaszt,
azidőtájt, midőn a szívek is épp rügyeznek.
Virágnak kelyhéből dús harmat hulldogál,
mintha megannyi szem a könnyeit rád hullajtja.
Fel-feltűnik, de dús lomb fátyolozza el,
mint szűz, ki játszik olykor, majd arcát eltakarja.
hogy bőséget teremtsen áldást hozó vizével.
Két felleget ismerünk, melyből eső lóg,
s mely permetét titokban vonulva hinti széjjel.
Szépséget sors keze nem pusztíthatna el,
ha hosszú éltű volna kertek pompája, bája.
Változván megcsúnyul minden dolog, de nem
csúfítja el a földet a dolgok változása.
Jártassátok körül, barátim, szemetek,
s a földnek arculatát látjátok képre válva.
Látjátok a napot, szivárvány színeit,
s dombon virágot, mintha a hold szállt volna rája,
az ember életét tükrözi a világ
hogyha tavasza eljő, kép ennél nem lehet szebb,
hátán a föld tüzes méhe bimbót fakaszt,
azidőtájt, midőn a szívek is épp rügyeznek.
Virágnak kelyhéből dús harmat hulldogál,
mintha megannyi szem a könnyeit rád hullajtja.
Fel-feltűnik, de dús lomb fátyolozza el,
mint szűz, ki játszik olykor, majd arcát eltakarja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése