2013. május 3., péntek

Szomorúfűz - Májusi árvácskák



Szomorúfűz

Májusi árvácskák


Szivárványos, bársonyos pillangók

libbennek a napsárga szirmokra.

Táncukban kecsesség, törékenység

Lélektáncuk a fények játéka

Szemem követi libegő életüket

A szeretet simogató ringatása

Szívem köré fájó, de melengető burkot von.

¤

Vasárnap van. Ragyog a májusi nap. Sűrű lombkoronákon átragyog a sok-sok sugárszál, rácsókolva a fényt a fák alatt lévő virágokra.

A már elvirágzott fák szirmai hullanak.  A szellő felkapva lebegteti, mintha a pillangók szárnyacskáit libbentené, táncra csalogatva. Mindenfelől madarak pittyegése, vidám dala hallatszik.

A város főtere – a Szabadság tér. Itt üldögélek, mindent mélyen magamba zárva, figyelve. Szeretem ezt a teret, a körülölelő parkot. A szembeni református nagytemplomtól harangszó zeng. Az egész park – de maga a város is – tele van fákkal, bokrokkal, virágokkal. Kellemes illatár lengedez, hullámzik a levegőben. Árvácska ágyások különböző alakzatban, a lila, a  cirmos és napsárga színekben pompáznak. Méhek, darazsak sokasága zümmög a kelyheken. A tér közepén Kossuth Lajos szobra áll, külön bekerített, árvácskák szín kavalkádjával teleültetett kertben. Talán színük is, de csodálatos illatuk vonzza a darazsakat, a pillangókat. Elgondolkodva figyelem őket: szorgalmasan röppennek sziromról-sziromra, gyűjtve a nektárt - jól megférve egymással. A napsárga darazsak egybeolvadnak a virágokkal, vagy egy egészen más, különleges színfoltot adnak a szivárványos pillangók.

A város zaja elhalkul a szelíden szívemet érintő érzésekben. Fáradt lelkem megpihen ebben a nyugalomban, míg gyerekhangok, vidám nevetés zökkent ki a hangulatból.

1 megjegyzés: