Szijártó Péter - Játékrózsa

Szijártó Péter

Játékrózsa 

Csókollak, az égbolt vitorla.
Csókunk a szerelem hajója.
Ajkaink ma éjszaka
eleven vágyak szalaga.
Nevetésed körbe körbe
édesség lesz, tavaszkörte,
és könnyed ha kipereg
sosemvolt szerelem permetek.

Rózsát viszek, átadom
növekszik a bánaton.
Tán leért már a szívedig?
A rózsa játszik, jóllakik.
Mi kívűl van már nem látszik
az örömünk virágzik,
de félek egyszer nem kellhet
mi akkor vagyok, ha szeretlek.

S hogy véget ér ez, mint az isten
többet ilyen nem lesz, nincsen
s hogy felesleges várni várni.
Ígérje meg nekem bárki.
Játékrózsa, mégse csoda
de nem volt nála élőbb soha,
játékrózsa, tudom, mese…
mégis mélyen halok bele.