Szilágyi Ferenc /Hubart/ - Édesanyámhoz

Szilágyi Ferenc /Hubart/

Édesanyámhoz

Régen elment Édesanyám,
Kit nagyon szerettem.
Elrepült egy negyedszázad,
Hogy én árva lettem.

Temetőbe ritkán járok,
Szorít ott a bánat,
Régen vétett bűneimért
Nincsen már bocsánat. 

Ám de mégis vele vagyok
Oly sokszor azóta,
Itt muzsikál a lelkemben
Víg, szomorú nóta.

Hozzá visz most ezer emlék -
Őrzöm én a múltat,
Betartom az intelmeit,
A tőle tanultat.

Félem óvó tekintetét,
Ó, a drága szempár!
Elporladt már rég a teste,
De a lelke fent vár!

Érzem, most is itt a keze,
Halkan szólít szája,
Nyíló fehér orgonával
Készülök hozzája.