Berze Tünde
Anyák napján
Megköszönni jöttem az
életet,
s nem jönnek szavak,
csak a csend beszél,
s az apró remegés,
mely átfut ajkam szegletén.
Átkarolva ringatlak,
tartlak karjaim súlya alatt,
s halk szavakkal kérdem:
gondoltál e a holnapokra,
mikor kínok közt vajúdtál?
Nem mondtad soha,
hogy pont olyan az élet,
mint a születés,
hosszú, kínos vajúdás,
s nem tudhatjuk mikor,
milyen lesz a végeredmény.
Az orgona illata beteríti
kicsi szobád falát,
s rá fogom könnyeim csillogását.
Nem kellenek szavak,
a tekintetek beszédesebbek,
most már értelek,
talán pont ugyan úgy félek,
hisz mára én is anya lettem...
s nem jönnek szavak,
csak a csend beszél,
s az apró remegés,
mely átfut ajkam szegletén.
Átkarolva ringatlak,
tartlak karjaim súlya alatt,
s halk szavakkal kérdem:
gondoltál e a holnapokra,
mikor kínok közt vajúdtál?
Nem mondtad soha,
hogy pont olyan az élet,
mint a születés,
hosszú, kínos vajúdás,
s nem tudhatjuk mikor,
milyen lesz a végeredmény.
Az orgona illata beteríti
kicsi szobád falát,
s rá fogom könnyeim csillogását.
Nem kellenek szavak,
a tekintetek beszédesebbek,
most már értelek,
talán pont ugyan úgy félek,
hisz mára én is anya lettem...
http://www.youtube.com/watch?v=pVaO6sDQw2Q
VálaszTörlés