Helen Bereg - Ha lehetne

Helen Bereg

Ha lehetne

Felejteném, ha lehetne
a múlt megvarasodott fájdalmát,
bensőmbe kövesedett emlékek
sziklaként őrzik, nem hagyják.
Súlyuk tonnányira nőtt éveim alatt,
földhöz préselik verdeső szárnyamat.

Nézem ott fent, mily jó lenne,
repülnék boldogszabadon,
virággá nyílna minden mag,
mit évek alatt eldugdostam.

Megvalósítanám a Rég terveit,
valósággá álmodva jelenem.
Mezőn szaladnék tomboló viharban
pörögve villámot érne kezem.

Mennydörgéssel együtt zengne
szívemből gördülő kacajom,
földre hullnék esőcseppel,
fű illatába temetném arcom,

ha lehetne, de nem lehet.
Múltam nem engedi lelkem,
csak vágyam szállhat ott fent.