Kondra Katalin - Szavak nélkül

Kondra Katalin

Szavak nélkül

Hallgatok és nézlek,
Nem mindig kell a szó.
Ha te is csak néznél, az
Kevésbé volna fárasztó.
Beszéljen helyettünk
Az erdő, a patakcsobogás.
Õk láttak minket szeretni.
Nem tudja úgy senki más,
Mit jelent Szeretve lenni.
Mikor fényedre árnyék borul,
S nem tudsz magadon nevetni,
Mert férfiasságod lekonyul.
Akkor jöhetnek a szavak.
A tett itt már mit sem ér,
Talán lesz, aki elhiggye,
Hogy józanságod többet ér.
Hallgatok és nézlek,
Mivé lettél, s én
Melletted mivé leszek.
A táj úgy nem változik,
Ahogy lelkemben az érzések,
S a szerelem, olyan
Mint a harmat, felszárad,
Amikor hõség hevít.
Megperzsel, fájdalmat
Okozva, majd
A füsttel elrepít.