Tóth Roland - Két esti vers

Tóth Roland

Két esti vers

partszéli bokor
már szürkületbe karmol
az út vályúja séta-mederbe csal
hamiskás csend-ezüstből vert
szirmokat hullajt egy ág
borzas gallyakból árny-tapasszal
hízik a késő délutáni vályogfal
a szél is fordul és hűvösre vált

felzúg egy cserebogár-helikopter
radarján rajta sem vagyok
cél a gyümölcsös
irányítják halvány morze-csillagok
és ez az épp csak este
(hogy sötétbe bújjon meztelen teste)
egy mozdulattal a hegyek mögé pöccintette
a már alig-fényű bíborló Napot
***
méh röptével hímzett
virágmintás kertben
a cikázó szender
szirom-szoknya alá lesve
még a bódító virágport kereste
közben az űr
a sötétséget az ég lábosában
addig kevergette
míg a zuhanó Nap parázsló peremén
félrebillent
és a dombok kötényébe
ömlött az este