Mészöly Gábor
Édesemnek
Két kezem kelyhébe
suttogom neved,
Hogy érinthessem a varázst,
Ím, része lettem, és részem lett neved
Nem kívánok már soha mást.
Idő, és a tér, mint végtelen zuhatag,
Mossa nyomtalanul a kort,
Hol létünk, mint virágeső,
Csak múló boldogság, mi volt.
Bókolnék neked szüntelen, mint bánatos lovag,
Csak láthassam egy röpke percre
Csillámló mosolyodat!
Tavaszom lenge tündére, bódíts el szép szavakkal!
Hogy kóbor fantáziám minden éke
Feléd suhanjon éjjel, s nappal.
Hogy érinthessem a varázst,
Ím, része lettem, és részem lett neved
Nem kívánok már soha mást.
Idő, és a tér, mint végtelen zuhatag,
Mossa nyomtalanul a kort,
Hol létünk, mint virágeső,
Csak múló boldogság, mi volt.
Bókolnék neked szüntelen, mint bánatos lovag,
Csak láthassam egy röpke percre
Csillámló mosolyodat!
Tavaszom lenge tündére, bódíts el szép szavakkal!
Hogy kóbor fantáziám minden éke
Feléd suhanjon éjjel, s nappal.
https://www.youtube.com/watch?v=0yr_5k78UbI
VálaszTörlés