2013. július 29., hétfő

.kaktusz - test a testből - vér a vérből



.kaktusz

Tudod arra gondoltam,
hogy van szeretet, alapszeretet,
amikor két embert összeköt
a veleszületett kapcsolat,
test a testből, vér a vérből,
test-vér,
valójában az ember
a másikban is magát szereti,
mintha csak kettéosztódott volna,
pedig a lélek az a saját,
az ő szeretete másféle szeretetre vár…
szereti a gyermekét az anya,
legyen az bármilyen,
kit idegenként talán látni se bírna,
szereti, mint a kívül hordott testét,
szereti benne magát, istenként…
magasabbra emelkedik az érzés,
amikor az anya a gyermekét,
a gyermek az édesanyját,
mint egy másikat,
egy rajta kívüli lényt képes meglátni,
megszeretni önmagáért,
ki szerethető idegenként…
míg valaki a másikban
szereti csak magát,
addig szeret önzőn,
elengedni nem képes,
s ha elmegy mégis,
a testének egy darabját viszik:
de természetes elengedni,
természetes, ha a másik
éli a saját életét,
ha úgyis összeköt a lélek,
az önzetlen szeretet…
és mikor egymást idegenként
szeretik meg lépésről lépésre,
nem alapból,
mint a testéből, véréből valót,
akkor a szeretet által válik olyanná,
mintha egy testből
és egy vérből lennének valók,
már az önzés veszélye nem fenyeget,
mert előbb olvad össze a két lélek,
rokonná az teszi a testet.

2013. július 25.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése