Horváth Ilona /Hanoli/
Barátaim
Összehúzódó nappalok
ölelnek
kezemet kinyújtom
felétek,
szívem dobog
értetek
barátaim.
Hol jártok e tékozló
világban,
szép remények, álmok
nyomában
sóvárogva
tétova
bolyongással?
Csak a hit maradt bennem
állandó
az élet mulandó
hullámában
a valóság
megcsalt
álmaiból.
Már összeköt a szeretet
végtelen,
soha el nem tűnő
varázsa,
s ha távol jártok is
tőlem,
bennem éltek-
Vigyázom szép álmotokat
magamban,
halkuló szavatok
imádság,
abból élek
veletek
mindörökké…
ölelnek
kezemet kinyújtom
felétek,
szívem dobog
értetek
barátaim.
Hol jártok e tékozló
világban,
szép remények, álmok
nyomában
sóvárogva
tétova
bolyongással?
Csak a hit maradt bennem
állandó
az élet mulandó
hullámában
a valóság
megcsalt
álmaiból.
Már összeköt a szeretet
végtelen,
soha el nem tűnő
varázsa,
s ha távol jártok is
tőlem,
bennem éltek-
Vigyázom szép álmotokat
magamban,
halkuló szavatok
imádság,
abból élek
veletek
mindörökké…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése