Kormányos Sándor
Furcsa gondolatok
Eltöprengek néha
azon, milyen vagyok,
s mért zaklatnak folyton
furcsa gondolatok.
Mi okból születtem,
jöttem a világra,
s miért álmodozok
ha tudom hogy hiába.
S a sorsom vajon tényleg
meg van írva régen,
és ha majd meghalok,
csak eggyel tovább léptem?
Majd ha talán újra
meg fogok születni,
a hajdanvolt önmagam
fogom-e keresni?
Emlékszem-e rá hogy
ki voltam én régen,
s hogyan ragyogtak rám
a csillagok az égen?
Hogy sírtam, és nevettem,
néha boldog voltam,
és a magam kárán
mennyit megtanultam?
Zsonganak fejemben
e furcsa gondolatok,
bár tudom hogy hiába,
választ úgysem kapok.
azon, milyen vagyok,
s mért zaklatnak folyton
furcsa gondolatok.
Mi okból születtem,
jöttem a világra,
s miért álmodozok
ha tudom hogy hiába.
S a sorsom vajon tényleg
meg van írva régen,
és ha majd meghalok,
csak eggyel tovább léptem?
Majd ha talán újra
meg fogok születni,
a hajdanvolt önmagam
fogom-e keresni?
Emlékszem-e rá hogy
ki voltam én régen,
s hogyan ragyogtak rám
a csillagok az égen?
Hogy sírtam, és nevettem,
néha boldog voltam,
és a magam kárán
mennyit megtanultam?
Zsonganak fejemben
e furcsa gondolatok,
bár tudom hogy hiába,
választ úgysem kapok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése