.kaktusz
Tudod arra gondoltam,
talán jó megtanulni időben,
hogy egyszemélyes az a ház,
amelyikben él az ember,
hogy a saját otthona mindenkinek megvan,
s, hogy ne csalódjon a másikban, csak,
mert maga volt, aki többet várt,
mint amennyit kapott,
hogy a természetes a semmi,
ami azon felüli,
az a különleges ajándék,
hogy a világot,
belőle azt részt, ami számára jutott,
neki kell széppé varázsolni,
tisztán tartani, élhetővé tenni,
belső békét teremteni,
hogy ebben senki nem képes segíteni,
hogy ami egy hajszállal is több ennél,
az már hálát érdemel,
az már az élet különleges,
megfizethetetlen ajándéka,
ami ugyan nem jár, csak kapható,
nem érdemes berendezkedni arra,
a legfontosabb,
hogy az ember értelemmel
saját magát lássa el,
hogy ne legyen az egész felesleges,
hogy a természetes az legyen,
hogy ne fájjon a magány,
hogy a belső otthonában
legyen sok a virág,
hogy legyen rá mindig gondja,
tegyen belőle az ablakba,
hogy talán vele okozzon örömöt
egy arra járó magányos világnak...
ha valaki megszereti
egy másik épület lakóját,
tudja, hogy a fal nem leomlik,
akkor inkább megkettőződik,
hogy fogadja el, magányra született,
örvendjen, ha egy-egy pillanatig másképp érzi,
de ne feledje soha, hogy az egyedül a természetes,
keseregni azon nem érdemes,
a több az már örömöt érdemlő ajándék.
talán jó megtanulni időben,
hogy egyszemélyes az a ház,
amelyikben él az ember,
hogy a saját otthona mindenkinek megvan,
s, hogy ne csalódjon a másikban, csak,
mert maga volt, aki többet várt,
mint amennyit kapott,
hogy a természetes a semmi,
ami azon felüli,
az a különleges ajándék,
hogy a világot,
belőle azt részt, ami számára jutott,
neki kell széppé varázsolni,
tisztán tartani, élhetővé tenni,
belső békét teremteni,
hogy ebben senki nem képes segíteni,
hogy ami egy hajszállal is több ennél,
az már hálát érdemel,
az már az élet különleges,
megfizethetetlen ajándéka,
ami ugyan nem jár, csak kapható,
nem érdemes berendezkedni arra,
a legfontosabb,
hogy az ember értelemmel
saját magát lássa el,
hogy ne legyen az egész felesleges,
hogy a természetes az legyen,
hogy ne fájjon a magány,
hogy a belső otthonában
legyen sok a virág,
hogy legyen rá mindig gondja,
tegyen belőle az ablakba,
hogy talán vele okozzon örömöt
egy arra járó magányos világnak...
ha valaki megszereti
egy másik épület lakóját,
tudja, hogy a fal nem leomlik,
akkor inkább megkettőződik,
hogy fogadja el, magányra született,
örvendjen, ha egy-egy pillanatig másképp érzi,
de ne feledje soha, hogy az egyedül a természetes,
keseregni azon nem érdemes,
a több az már örömöt érdemlő ajándék.
2013. július 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése