Fetykó Judit
Decemberi utazás
Míg fogy az út, és
jön a távol,
mit hol hegy, hol
síkság határol,
kopár téli tájban barna-matt
ez a decemberi
pirkadat.
Fekete barázdák,
szélein
leroskadt az
elszáradt rőtszín
fű, s serken
megcsalva alóla
az új; mintha is nem
tél volna.
Alig-hó búvik,
hegyoldalban,
csak ott fenn maradt
meg nyomokban.
Minden hallgat és
mozdulatlan,
hófehér könnyét
óhatatlan
csorgatja a tél,
nedves a táj,
nincs jégcsap, csak
köd, és homály.
Messze a sík, közel a
távol,
mit a kékes hegylánc
határol,
teraszokon, szőlős
kertekben
találkozik ősz-tél,
időjelen;
egyszerre zöld,
egyszerre barna,
barázdáiban hó takarja,
szitálva, pelyhezve,
befedve,
őszt, évet fehérrel
feledve,
rejtve a rőtet,
semmi-barnát,
hogy aludja ki az év
magát.
Ez itt fenn, ma éppen
még fehér,
talán egy-két napot
is megér
a hegyek oldalán ez a
fátyol,
enyhe télbe havat
varázsol.
Megered, forog és
kavarog,
felöltöznek a száraz
gazok;
mindenen fehér hó
palást van,
bújik a világ
télruhában.
http://m.youtube.com/watch?v=XfRFbQ3CvYw
VálaszTörlés