Horváth István
Majd az égben...
Nézek kék szemébe az
égnek.
Szívemben fájó szavak égnek.
A múlt gödrében miért élek?
a jelen miért nem igéz meg?
Már vörös az égnek az alja.
De nem nyílik meg szívem ajtaja.
S szól hozzám egy halvány hang:
Bocsájts meg végtére magadnak!
Szépen ragyognak a csillagok.
Lelkemnek békét még nem adok.
Adnák, de a FÖLDÖN elfogyott!
Majdan az égben kapni fogok.
Akkor ott fönt rám ragyog a nap.
Sírom fölött imát mond a pap.
A sújt mit cipeltem eldobom.
S mi itt tartott most feloldoz.
Szívemben fájó szavak égnek.
A múlt gödrében miért élek?
a jelen miért nem igéz meg?
Már vörös az égnek az alja.
De nem nyílik meg szívem ajtaja.
S szól hozzám egy halvány hang:
Bocsájts meg végtére magadnak!
Szépen ragyognak a csillagok.
Lelkemnek békét még nem adok.
Adnák, de a FÖLDÖN elfogyott!
Majdan az égben kapni fogok.
Akkor ott fönt rám ragyog a nap.
Sírom fölött imát mond a pap.
A sújt mit cipeltem eldobom.
S mi itt tartott most feloldoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése