Fazekas Imre Pál - E föld és ég határa

Fazekas Imre Pál

E föld és ég határa

madár és orvos menekül   –   az utakat
a vad törvény belepte
égett temetőben csinált Új Urakat
kígyók tenyésznek benne

mohó piacra dobva minden kultúránk
átok égeti múltját
idegen karmesterek vigyáznak most ránk
itt ott áruló rókák

bábukkal a tőkék összemagasodtak
felhőn hegy tetején fenn
falvak városok mind elnyomorodtak
a reformok ölében

de vége lesz  -   elpusztul önnön tüzében
mi nem az égtől való :
eszmelángok egymás ördögi füstjében
Az Embert Nem Vállaló

emberiség vágya gondozza lelkemet
legszentebb szent esküvel
érte izzó igaz szívű életemet
új világra tettem fel

tetteinkbe mártott közeli partokon
népek boldog hazája
ott van a szeretet boldogság partokon
e föld és ég határa