Radnai István
A palota kövei
megrendülnek
leszállt a hó mint
angyalok az égből
rejtélyes üzenet
feketéből kékül
ahogy a levegő
beárnyékozza
istent ígér vemhének
sorsa
csillagok koszorúzzák
penge élű holdat
karcsú lábú szentek
földkígyón taposnak
s a látomás szénának
jászolba vetve
fényre tárul a
karácsony este
űrszéli felhők múlt
napok visszfénye
kivetül a fátyol mint
emlékek szeszélyes
mint emlékek
visszatérő álma
felszámláltatik a
végtelen világra
ahogy felsír a
törekvő szentarcú élet
hinnéd-e király csak
vesztett bárányod béget
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése