Nagy István Attila
Sivatag
elhagy a szerelem
s mint a sivatagba tévedő patak
lassan eltűnik
jó volt inni ebből a patakból
megszeretni az élet ízét
ami most eltűnik
elhagy a szerelem
magával viszi őszülő sorsomat
s nem marad a nyomában
csak az ujjaim között kicsorgó homok
meg valami látomás-emlék
hogy egyszer akart valamit velem
a most elhagyni készülő szerelem
aztán a nyár ősszé változott
de sós könnyeimből ne legyen soha
a kedvesem itala
s mint a sivatagba tévedő patak
lassan eltűnik
jó volt inni ebből a patakból
megszeretni az élet ízét
ami most eltűnik
elhagy a szerelem
magával viszi őszülő sorsomat
s nem marad a nyomában
csak az ujjaim között kicsorgó homok
meg valami látomás-emlék
hogy egyszer akart valamit velem
a most elhagyni készülő szerelem
aztán a nyár ősszé változott
de sós könnyeimből ne legyen soha
a kedvesem itala
http://m.youtube.com/watch?v=oPspXI6AbY0
VálaszTörlés