Szijártó Péter - Csak képzelődöm

Szijártó Péter

Csak képzelődöm 

Képzelődöm talán, Szemedben kismadár sereg,
Vagy találkoztunk mi már ? Itt maradtak veled
A szemedben óceán, És csak vágyuk maradt a dél.
Te lány. Most már üresen állnak az ágak,
Egyébként szürke a téli ég, S a szélnek kalimpálnak
S az ócska jég Különféle jeleket.
mindig halott. Amikor figyeltem a fákat,
Az éjszaka ilyenkor titkos,

Nyár volt, és csókokról pletykáltak
S valahol világítanak biztos A zizegő levelek.
Az angyalok. Azután jött az iskola ideje,
Vadak ezek a szelek, nem ?

S jöttek a gesztenyék is vele,
S izgalmukat nem szeretem,

Majd rájuk borult a tiszta tél illata.
Látom, hogy fázol, Álmosak lettek a napok,
Csak lennénk most máshol S most itt vagyok.
Te lány. Találkoztam én már veled ?
S hol van a folytatás ? Nem éltünk át egy telet ?
Fehér kabátba burkol a hó (Így mi ketten...)
Ilyenkor ugyan a szó Vagy talán csak képzeletben ?
Semmit sem ér. Ha nem, hát nem.
Leheleted dér s semmi más. Pedig szép szemed volt,
Befagytak a tengerek, Te lány.
Már csak suttogni merek,