Őri István - Karácsony, egyedül

Őri István

Karácsony, egyedül

Szív... lélek... élet...
mind üres szavak,
ha nem vagy itt, hogy mondhatnám:
“Szívem! Lelkem! Életem!
mennyire vártalak!”
s mind a semmibe hull,
ha nem vagy itt,
hogy mondd ugyan ezt nekem,
s a tarka forgatag,
a színek, a fények, a ragyogás
mind-mind tompa árny,
mert, ha nem vagy itt,
mindent megöl a magány
nélküled semmi sincs,
nélküled hamu lesz a kincs,
hiába enyém...

de a hamu gyémánttá fényesül,
ha eljössz hozzám,
s a két boldog árnyalak
a csillogó szobában leül
egymás mellé,
csendesen,
s immár két szív dobogja
puhán, kedvesen:
“Boldog Karácsonyt, Életem!”