Garai Gábor
Tél
Csomókban hanyatló
gesztenye-levél,
éjjel ujjaidhoz
érkezett a tél.
Disznótoros faggyal
támad az idő,
tűleveli füsttel
telnék a tüdő,
boróka levével telnék
a torok -
háborog a hideg, foga
csikorog.
Engem ugyan űzhet, el
nem fog a fagy,
lélmelegítőm utamon
te vagy;
tekinteted röpdös,
karcsú madarát
kerülik a felhők,
varjak, vadkacsák;
zuzmara-sziromban
hangod kanyarog,
hópehely-viharban
kedved kavarog;
minden lélegzetem
ízeddel telik:
szállok - más
tipródik, vagy a körmeit
fujja, és bort nyakat
- te is szállsz velem:
nincs szükségem
szeszre, fűt a szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése