Szita Zoltán - Megjelensz előttem ...

Szita Zoltán

Megjelensz előttem...

Megjelensz előttem
száz és ezer alakban,
mint a szivárvány fenn az égen
és odalenn, a hűs vizű patakban

A fákon suttogó lomb
a te vágyódó sóhajod,
vágyakat adtál vergődő szívemnek
és a szó a számban némán dadog

Ha a pacsirtát hallom
én akkor rád gondolok,
és amikor ölelő nagy fenyő vagy
én érzem, finom, bódító illatod

Te vagy az égen a hold
s én vigyázom álmodat,
a fülesbagoly is neked bókolt
mikor éjjel utánozta hangodat

Megjelensz előttem
száz és ezer alakban,
mint aki már oly régről ismerős
pedig arcod, még nem is láttam

Gyönyörű lázban égek
de nincs gyógyszerem,
váratlanul besurrantál szívembe
mint egy bódító titkos szerelem

Megjelensz előttem
száz és ezer alakban,
és én egy gyönyörű zenét hallok
lelkem húrjai adnak szerenádot