Markovic Radmila
Harmatcsepp
Harmatcsepp
Nyári hajnal harmatcseppje
gömbbe zárja a múlt dalát,
dallama sejtelmesen
körbe, körbe száll.
Ezüst ruhát öltenek a violinkulcsok,
felpezsdül a vér,
feszül a buborék,
körülötte leheletfinoman
guggol megannyi
fénylőn mosolygó hajnaldísz,
falevélen pihennek,
mint a fáradt fecskék.
Egy, csak egy az igazi,
őt faág tartja,
gömb-kabátján csillan a fény,
szempillantás és eltűnik: a
talán nem is volt tünemény,
lelkembe zárt piciny harmatcseppel
tovább haladok csendesen.
gömbbe zárja a múlt dalát,
dallama sejtelmesen
körbe, körbe száll.
Ezüst ruhát öltenek a violinkulcsok,
felpezsdül a vér,
feszül a buborék,
körülötte leheletfinoman
guggol megannyi
fénylőn mosolygó hajnaldísz,
falevélen pihennek,
mint a fáradt fecskék.
Egy, csak egy az igazi,
őt faág tartja,
gömb-kabátján csillan a fény,
szempillantás és eltűnik: a
talán nem is volt tünemény,
lelkembe zárt piciny harmatcseppel
tovább haladok csendesen.
http://youtu.be/WyG2tkIUcX8
VálaszTörlés