Tóth Roland
Életünk
Néha a lelkünkben
kialszanak a lámpások,
de aztán begyújtjuk újra,
mindenki szemében
húzódik egy vizesárok,
amit tölt az élet kútja.
Hajóink horgonya
felszántja a fövenyt egyszer
és vad szelekkel útra kél,
nem tudni még azt sem,
hogy viharos lesz a tenger,
vagy hogy csendes öbölbe ér.
Gondoljuk át újra,
ne felejtsük hogy mi maradt,
mert minden emlékünk számít,
olykor nézzünk hátra,
vegyük észre a lemaradt
vezérhajónk vitorláit.
kialszanak a lámpások,
de aztán begyújtjuk újra,
mindenki szemében
húzódik egy vizesárok,
amit tölt az élet kútja.
Hajóink horgonya
felszántja a fövenyt egyszer
és vad szelekkel útra kél,
nem tudni még azt sem,
hogy viharos lesz a tenger,
vagy hogy csendes öbölbe ér.
Gondoljuk át újra,
ne felejtsük hogy mi maradt,
mert minden emlékünk számít,
olykor nézzünk hátra,
vegyük észre a lemaradt
vezérhajónk vitorláit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése