.kaktusz - Életünk hajnalán ...

.kaktusz

Életünk hajnalán…

https://www.youtube.com/watch?v=-Mfd0GSGh-Q

Tudod arra gondoltam,
hogy szerencsés esetben
az út elején az ember
már az élete hajnalán
ajándékba kap
szeretetet, érdemtelen, csak,
mert a világra jött,
valaki fogadja tárt karokkal,
olyan valaki, akinek ő
a saját életénél fontosabb,
aki akár éhezik is,
hogy ő jól lakjon,
aki a gyilkos tűzből
magánál is előbb mentené őt,
aki nem kér,
aki örül, ha adhat,
aki szeretetből példát mutat...
ez a szeretet nem múlik soha,
tán szem elől tűnik csak,
úgy, mintha nem is létezne,
talán, hogy helyet adjon,
de biztosan figyel féltőn,
(tán egy másik világról)
hogy a szeretet másik
magának találjon
kiérdemelt, Igaz szeretetet,
mert az ő lelke
csak akkor nyugszik meg...
egyszer az ember
itt marad árván,
az, aki már hozzászokott,
hogy van valaki,
akire számíthat mindig,
akinek az ő élete
sajátjánál is fontosabb:
de akkor már
csakis magára számíthat,
hiszen
egy az élete mindenkinek,
mindenkinek az a legfontosabb,
és az így a természetes...
de, ha valaki Istent,
a szeretetet magának
itt a Földön megtalálja,
a szeretetet,
azt a különlegeset,
akinek a másik élete
a világon a legfontosabb,
az biztos támasz
a bizonytalan világban...
amit nem kaphatni ingyen,
az már olyan szeretet,
amit életben tartani
csakis szeretettel lehet.

2015. március 16.