Pataki Glica
A vadvirág vallomása
(részlet)
Hamvas ifjúságomban,
kisírtam a két szemem, ahogy illett. Kétségbe estem minden búcsúcsók után, és
azt hittem, hogy a szívem nem dobog tovább. Dobogott!
…
Az érzelem huncut dolog, így adódtak bőven félreértések az évszakokban. Mondott valamit a tavasz, suttogott valamit a nyár, hazudott a fülembe az ősz, és tagadott a tél.
Ha boldog volt a testem, zokogott a lelkem. Ha véletlenül szárnyalt a lelkem, veszettül szenvedett a testem.„
Az érzelem huncut dolog, így adódtak bőven félreértések az évszakokban. Mondott valamit a tavasz, suttogott valamit a nyár, hazudott a fülembe az ősz, és tagadott a tél.
Ha boldog volt a testem, zokogott a lelkem. Ha véletlenül szárnyalt a lelkem, veszettül szenvedett a testem.„
Csak egy érintést,
egy leheletnyi csókot. Nem! Tilos!” majd útjaink eltűntek a ködbe.
A szép vázába jutott vörös rózsa, még el sem nyílt, Őt pedig már az őszi szellő tovafújta. Ifjúsága, kíváncsi álma, kalandokra hívta…
A szép vázába jutott vörös rózsa, még el sem nyílt, Őt pedig már az őszi szellő tovafújta. Ifjúsága, kíváncsi álma, kalandokra hívta…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése