2016. március 3., csütörtök

Primerose - Legyen tied ...



Primerose

Legyen tied …

Mikor reggel felkeltem
Nap sütött a lelkemben
Kertjében a fenyvesen
Gerlék búgtak szerelmesen


Kint, hó van épp a párkányon
Bent, virágok nyílnak száz ágon
Pille röppen piros sziromra
A szirom libben e súlytól inogva.
Pacsirta hangja messze száll
Őzike nézi, rá csodál
Csicsereg a sok fecske száj.
Szikrázó ez, az üde táj.


Vadkörte fák illatoznak
S a méhek mindent beporoznak.
Lent, a növények tövében
Hangyák dolgoznak serényen
Nem tudják még szegények
Hogy e szív nem enged a télnek
Vannak persze esős napok!
Dúlnak néha nagy viharok!
De, a fagyot nem engedem
Hogy Énemen úrrá legyen !


Hoppá! Hegy lábához értem
Kis patak csordogál szerényen
Friss illata a levegőben
Minden most van zöldellőben!
A víz csak csobog, meg sosem áll!
Épp most iszik egy cinke pár!
A patakom, tóba folyik
A sügér, ponttyal játszadozik!


Neked mondok köszönetet
Mivel újra megeshetett
Hogy e világot, mit rég bezártam
Ismét, itt bent, megtaláltam!
Legyen tiéd a madár ének !
Liliom súgjon szép meséket néked !
S bárcsak te is hallanád
Milyen szép, este, a béka szerenád!


1 megjegyzés: