Albert Ferenc
Karácsony
Karácsony
Harang csendül.
Közel, s távol,
kis kunyhókból, palotákból
üdvözítő hálaének
száll magasba, fel az égnek.
Csillaghonba érve, lassan
a dal elcsendesül.
Mind indulnak.
Hideg éjben
csizma kopog fagyon, s jégen.
Pásztorszózat imára hív,
olvad minden jégbezárt szív;
rideg páncél szilánkjaik
a padlóra hullnak.
Mind, mind szerény.
Koldus, gazdag
fohászkodik Megváltónak;
lelkek várnak gyolcsot öltve,
Isten háza vár törődve,
ahol gyertyafényben éled
hit és a jó remény.
Bízva hitben,
szeretetben,
Krisztusban és jó reményben;
élnek szerte nagyvilágban,
karácsonynak varázsában;
a kis Jézust dicsőítik,
és félik az Istent.
Hogyha mindig
így lehetne,
minden ember boldog lenne!
Lenne ünnep minden napon,
s lenne mindig szép karácsony!
Leljen hát szívekben helyet:
Hit, remény, szeretet!
Közel, s távol,
kis kunyhókból, palotákból
üdvözítő hálaének
száll magasba, fel az égnek.
Csillaghonba érve, lassan
a dal elcsendesül.
Mind indulnak.
Hideg éjben
csizma kopog fagyon, s jégen.
Pásztorszózat imára hív,
olvad minden jégbezárt szív;
rideg páncél szilánkjaik
a padlóra hullnak.
Mind, mind szerény.
Koldus, gazdag
fohászkodik Megváltónak;
lelkek várnak gyolcsot öltve,
Isten háza vár törődve,
ahol gyertyafényben éled
hit és a jó remény.
Bízva hitben,
szeretetben,
Krisztusban és jó reményben;
élnek szerte nagyvilágban,
karácsonynak varázsában;
a kis Jézust dicsőítik,
és félik az Istent.
Hogyha mindig
így lehetne,
minden ember boldog lenne!
Lenne ünnep minden napon,
s lenne mindig szép karácsony!
Leljen hát szívekben helyet:
Hit, remény, szeretet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése