Albert Ferenc - Vihar előtt

Albert Ferenc
Vihar előtt

A megdermedt némaságot
felhabzsoló falánk idő
látványaként, a homokszemek
öblös-hasú lombikba zártan
szaharai vihart idézve,
vészes száguldással leperegnek.

Ágak hegyére ült a csend.
Megbénult levelek alá
búvik el a reszkető madár,
felborzolja pelyhes tollait.
A punnyadó, szomjas föld felett
rovarra vadászó fecskehad száll.

Hallani vélem a fohászt,
amint könyörög a természet.
Reménye odafent ácsorog,
melyet fényes villám hasogat;
mennydörgés szakítja a csendet,
s a szabdalt felhő könnye záporoz.