Albert Ferenc
Melegség a télben
Melegség a télben
Odakünn pelyhedzik,
majd hull szakadatlan;
reggelre vastag paplan
fedi az avar lepte tájat,
s a város rút szennyét.
Ablakból csodálom,
míg hatalmába kerít
egy részegítő látomás,
merengek: évente a tél
ilyentájt visszatér.
S a hó, csupán kellék;
kérész éltű, akár a földi lét.
Így múlik el az életem,
s nyeli a föld porhüvelyem,
miként a hó olvadó levét?
Vajh, marad utánam valami,
ami arra utal, hogy éltem?
Éber elmélkedésem
hamar véget ér,
magához ölel két gondos kéz,
s fülembe suttog a Kedves:
- Drágám nagyon szeretlek!-
majd hull szakadatlan;
reggelre vastag paplan
fedi az avar lepte tájat,
s a város rút szennyét.
Ablakból csodálom,
míg hatalmába kerít
egy részegítő látomás,
merengek: évente a tél
ilyentájt visszatér.
S a hó, csupán kellék;
kérész éltű, akár a földi lét.
Így múlik el az életem,
s nyeli a föld porhüvelyem,
miként a hó olvadó levét?
Vajh, marad utánam valami,
ami arra utal, hogy éltem?
Éber elmélkedésem
hamar véget ér,
magához ölel két gondos kéz,
s fülembe suttog a Kedves:
- Drágám nagyon szeretlek!-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése