2017. június 4., vasárnap

Albert Ferenc - Trianoni széljegyzet



Albert Ferenc
Trianoni széljegyzet

Kárpátok bércére hágott
magyaroknak istene;
amint sziklaszirtre állott,
könnybe borult két szeme.
Egykoron volt szép országát
keselyűhad tépte szét;
gerinctelen vérmes férgek
rágják le ma gyümölcsét.
- Uram lásd! Falánk sáskaként.

Keservekben elmúlt század
mély gyászt hozott népünkre;
szétszórta a nemzetünket
bolygónk öt földrészére.
Mind azok kik itt maradtak
Kárpátok ölelésén;
soha nem fogják feledni,
mit tett velük az önkény.
- Uram! Sajnos néztük böszmén.

Sose csüggedj büszke magyar,
bennem mindig bíznod kell!
A Kárpátoknak bércéről
nézlek óvó szemekkel.
Eljön majd a te időd is,
lesz még reá alkalom;
Máriának szép országát
együvé kovácsolom!
- Uram! Mind ez, nem csak álom?

Büszke turul általveszi
bérceken az őrhelyet;
„Sehonnai bitang ember”
reád többé nem törhet.
Őseidnek rögös földjét
újrabirtokolhatod;
annak kincsét és gyümölcsét
élvezze majd magzatod.
- Uram! Legyen, amint akarod!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése