Albert Ferenc - Portré

Albert Ferenc
Portré

Elmerengve nézem…
Mély, vonzó tekintet,
s Monalisa-mosoly.
Rögökkel telt élet
a ráncok közt honol,
honnan kikandikál
szelíd, érzéki bája.

Látványa megfogott…
Sugárzó méltóság,
edződött tekintet.
Miközben ott bujkál
redőkkel elfedett
egykoron volt ifjú,
pajkos, lázadó hév.

E kép vásznat kíván…
Portrét. S mint csendélet
tükrözné a valót.
Láttatná mivé lesz
szépség, mely mulandó,
arcba vésett jóság,
s tiszta, égő szemek.

Miért is lépnénk át
meggyűrődő selymen,
e pajkos mosolyon,
tiszta tekinteten,
a szép vonásokon?
Mikor festő vásznán
mindez örök marad!