Pné Juhász Mária - Egyedül

Pné Juhász Mária

Egyedül 

Fénytelen évek társas
magánya,
ezüstre festette szőke
hajad.
Szélesre tárt karod,
szürke
mindennapok elárvult
csendjét
ölelte bús éjszakákon.
Szíved
tövisek közt kereste
a rózsát,
a virág nem, de a bánat
visszaölelt.
Eltékozolt évek homályos
tükörből
üzentek. Vedd észre!
Már,
nincs kiért és miért!
Lépj!
Az égen most születtek
új csillagok,
s egyikük fénye arra vár,
hogy hajad
újra szőkén ragyogjon,
tört
lelked kicsordult könnye szívedben
nyugodjon!