Pné Juhász Mária
Úton …
Szüntelen esik, a
csenden
búsan jajong vihar árnya,
rég eltűnt szavak sejtelme
burokban lebeg éjszaka.
Árván hullnak lázas cseppek,
vén idő szűkös rostáján,
fájó évek könnye remeg,
éjfél öngyilkos magányán.
Szomorú égbolt színein,
felhők temetik álmukat,
csillag-ravatalon nyugszik,
holt napok fásult siralma.
Virrasztó Holdsugár fényén,
kihunyt tüzek szenderegnek,
késői harang zengésén,
útra kel megfáradt lélek.
búsan jajong vihar árnya,
rég eltűnt szavak sejtelme
burokban lebeg éjszaka.
Árván hullnak lázas cseppek,
vén idő szűkös rostáján,
fájó évek könnye remeg,
éjfél öngyilkos magányán.
Szomorú égbolt színein,
felhők temetik álmukat,
csillag-ravatalon nyugszik,
holt napok fásult siralma.
Virrasztó Holdsugár fényén,
kihunyt tüzek szenderegnek,
késői harang zengésén,
útra kel megfáradt lélek.
*
Fény dereng …
Fény dereng minden
hajnalon,
nem számítanak évszakok,
Tavasz, Nyár, Ősz vagy Tél,
léted mindegyiken végigkísér.
nem számítanak évszakok,
Tavasz, Nyár, Ősz vagy Tél,
léted mindegyiken végigkísér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése