Pné Juhász Mária
December
Hideg-kék alkony
dereng,
a Tél felnyitotta szemét,
fenyők hulló tűlevelén
eltévedt fénysugár mereng.
Lelked fanyar örvénye
még őrzi kincsek özönét,
hited imák tüzében ég,
szemem mosolya szemedben.
a Tél felnyitotta szemét,
fenyők hulló tűlevelén
eltévedt fénysugár mereng.
Lelked fanyar örvénye
még őrzi kincsek özönét,
hited imák tüzében ég,
szemem mosolya szemedben.
*
Téli varázs
Havas mezőn arany
sugár ég,
sápadt fényben izzik a vidék,
a rét visszatükrözi csillag fényét,
borzongva izzik decemberi lég.
Lucfenyő hegyén csillag bolyong,
tövén az éj halk melódiát zsong,
tündér-álmokat sző némán a hold,
éjfélt üt az óra, s veled vagyok.
Függöny résén élem a holnapot,
szó cikáz, s a gondolat motoz,
majd halk sóhajjal tovaoson,
kezében bimbódzó rózsacsokor.
Angyal bóbiskol felhő szélén,
a búza még hódunyhát remél,
magányos koldus Templom lépcsőjén,
imádkozik boldogabb holnapért.
sápadt fényben izzik a vidék,
a rét visszatükrözi csillag fényét,
borzongva izzik decemberi lég.
Lucfenyő hegyén csillag bolyong,
tövén az éj halk melódiát zsong,
tündér-álmokat sző némán a hold,
éjfélt üt az óra, s veled vagyok.
Függöny résén élem a holnapot,
szó cikáz, s a gondolat motoz,
majd halk sóhajjal tovaoson,
kezében bimbódzó rózsacsokor.
Angyal bóbiskol felhő szélén,
a búza még hódunyhát remél,
magányos koldus Templom lépcsőjén,
imádkozik boldogabb holnapért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése