Pné Juhász Mária - Holdtölte; - Úton

Pné Juhász Mária

Holdtölte

Langyos szél suhan a fövenyen,
nyárfa hegyén vadgalamb motoz,
az égen apró csillag szendereg,
Maros vizére holdsugár oson.
 
Fény lobban túl-parti füzesben,
magányos horgász küzd a parton,
alakja elvész éj csendjében,
Maros vizében fürdőzik a Hold.

Hulló levelek szikra-fényében,
nyár sejtelmes álma tovább ragyog,
az ég magas, a föld végtelen,
Maros vizén ringatózik a Hold:

*

Úton

Szüntelen esik, a csenden
búsan jajong vihar árnya,
rég eltűnt szavak sejtelme
burokban lebeg éjszaka.

Árván hullnak lázas cseppek,
vén idő szűkös rostáján,
fájó évek könnye remeg,
éjfél öngyilkos magányán.

Szomorú égbolt színein,
felhők temetik álmukat,
csillag-ravatalon nyugszik,
holt napok fásult siralma.

Virrasztó Holdsugár fényén,
kihunyt tüzek szenderegnek,
késői harang zengésén,
útra kel megfáradt lélek.