Pné Juhász Mária
Alkony
Kései napfény
hunyorgó tüze
bíborra festi a messzi eget,
utolsó pillantása aranyló gőggel
bókol felhők szelíd kékjének.
Opál-színek lenge árnyain
szomorú parti füzek pihennek,
nyugvó Nap szikrázó csendjén
ezüst csillagok halkan zenélnek.
bíborra festi a messzi eget,
utolsó pillantása aranyló gőggel
bókol felhők szelíd kékjének.
Opál-színek lenge árnyain
szomorú parti füzek pihennek,
nyugvó Nap szikrázó csendjén
ezüst csillagok halkan zenélnek.
*
Nyári éj
Kezem a kezedben,
szemed a szememben.
Maros parti fák közt
összebújtunk csendben.
Felhők mögül a Hold,
aranylón mosolygott,
fodrozódó víz tükrében
kacéran kacsintott.
Maros parti fák közt
szellő is halkan járt,
csillagok fényükkel
ezüstöt szórtak ránk.
Kezem a kezedben,
szemed a szememben.
Maros parti fák közt
összebújtunk csendben.
Felhők mögül a Hold,
aranylón mosolygott,
fodrozódó víz tükrében
kacéran kacsintott.
Maros parti fák közt
szellő is halkan járt,
csillagok fényükkel
ezüstöt szórtak ránk.
*
Hajnali fényben …
Nyugodt a hajnal
semmi nesz,
falon az óra még pihen,
felém fordulva átölelsz,
lágyan simogat két kezed
Fehéren izzó éjjelen
összefonódtunk csendesen,
szememben ragyog most szemed
bársonyos felhő kékjében
Függöny selymén hűs lehelet
nyitott ablakon belibben,
gyűrött párnánkon merengve,
Nap sugarával ébresztget
falon az óra még pihen,
felém fordulva átölelsz,
lágyan simogat két kezed
Fehéren izzó éjjelen
összefonódtunk csendesen,
szememben ragyog most szemed
bársonyos felhő kékjében
Függöny selymén hűs lehelet
nyitott ablakon belibben,
gyűrött párnánkon merengve,
Nap sugarával ébresztget
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése