Pné Juhász Mária
Élj!
Ne félj!
Engedd, hogy tested átjárja a fény,
egy érzés, mely valaha benned élt
Csodálkozz rá nyíló kisvirágra
gyermek önfeledt mosolyára
Nézd, fenyő alatt ibolya, őszi napsütésben
lila bársonyával, most neked integet
Öltözz kívül-belül tiszta ünneplőbe
készülj Karácsony meghitt ünnepére
Várd a tavasz bódító illatát
nyár mindent elsöprő aranyát
Lesd az égen, mikor jő tavalyi fecskepár,
kertben nyílnak-e már a lila orgonák
Örülj, ha szél kócosra fésüli hajad,
esőcseppek lágyan simogatják arcodat
Ülj le egy padra, csöndesen merengve
magadban egy imát hangtalan rebegve
Tudom fáj, ha néha arcul ütnek
ne gyűlölj, hagyd a nyugalmat áradni lelkedben
Találj rá élet rejtett titkára, fényeid égjenek
élj és szeress, hogy szerethessenek!
Engedd, hogy tested átjárja a fény,
egy érzés, mely valaha benned élt
Csodálkozz rá nyíló kisvirágra
gyermek önfeledt mosolyára
Nézd, fenyő alatt ibolya, őszi napsütésben
lila bársonyával, most neked integet
Öltözz kívül-belül tiszta ünneplőbe
készülj Karácsony meghitt ünnepére
Várd a tavasz bódító illatát
nyár mindent elsöprő aranyát
Lesd az égen, mikor jő tavalyi fecskepár,
kertben nyílnak-e már a lila orgonák
Örülj, ha szél kócosra fésüli hajad,
esőcseppek lágyan simogatják arcodat
Ülj le egy padra, csöndesen merengve
magadban egy imát hangtalan rebegve
Tudom fáj, ha néha arcul ütnek
ne gyűlölj, hagyd a nyugalmat áradni lelkedben
Találj rá élet rejtett titkára, fényeid égjenek
élj és szeress, hogy szerethessenek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése