Radmila Markovic - Virágkosár

Radmila Marković
Virágkosár

Ott virít a tiszta ablak előtt,
lehetne szutykos

padlón, széken,

elszakadt asztalterítőn,
akkor is virágkosár,
benne sárga és lila virág,
össze vissza állnak, szépek is
meg nem is, vízért áhít
mindegyik szál, egymáshoz
vannak kötve: ez a világ.
Lehettünk volna mi is
egy üres kosárban két
ellentétes színű virág,
helyette álltunk a
semmi felett, bizony,
csak a kosár ingott, mi nem,
nem voltunk szomjasak,
mégis zápor áztatta az
előttünk álló lombtalan
faágakat, nyár volt,
de én láttam a síró valót ,
éreztem a rendületlenül hulló,
havas esőt, elrothadt
lábam alatt a kosár,
micsoda világ szakadt rám,
a semmi felett soha többé
nem állnék ingó kosárban,
mimikrit játszó virággal.