Radmila Markovic - Évszakok

Radmila Marković
Évszakok

https://www.youtube.com/watch?v=0MvzuHm6Uzk

A nyár gyors múlással vidám őszt hoz a karjában,
szél kócolja a fűz, a szomorú, könnyáztatta hajszálát,
sodródik a múlás tengerébe, a latyakos sárral béleltbe,
észrevétlen reggelre, fehér lepkék hullanak nesztelen
a földre, kötényembe szedni lett volna kedvem, még
szél se rebben, kinyújtom a jobb kezem, egyenként
rabul ejtem a gyanútlan pelyheket, elalszanak ártatlanul
ők, a lepkeszárnyú szépségek, patyolat tiszta vízről
álmodnak, arcom belebújik keblükbe, minden szenny
eltűnik a semmibe. Hajam, szemöldököm hófehérbe
öltözik, de megszűnik a varázs, kavarognak a lepkék,
velük együtt az egész világ, minden összekuszálódik
az ami szép, azzal, ami fáj, nem mozdul, fagyos
leheletével megdermeszti a szívet, szenved vele
az egész test, lélek bezárja szobája ajtaját, elbújik,
mint a strucc, aki homokba dugja önmagát.
Talán, talán neki is tél múltával eljön a kikelet.
Színek, illatok, tódulnak hajnali harmatcseppel.
Ajtó nyílik, pedig lélek és test tudja, mi a fájdalom.
Fű, fa, virágos rét megszépíti, amit a tél vitt és hozott.