Radmila Marković
Őszi kép
Lassan vívja harcát,
az ég a felhőkkel,
szeretné kék ruháját
mutogatni,
sárga gombbal díszíteni.
Szemét égre mereszti
erdő, mező,
de összeroppan benne
a szürkeűző remény.
Égbe nyúló jegenye
próbál ágas bogas,
ökörnyálas karjával
rést fakasztani,
de földbe gyökerezett lába
nem engedi ugrani.
az ég a felhőkkel,
szeretné kék ruháját
mutogatni,
sárga gombbal díszíteni.
Szemét égre mereszti
erdő, mező,
de összeroppan benne
a szürkeűző remény.
Égbe nyúló jegenye
próbál ágas bogas,
ökörnyálas karjával
rést fakasztani,
de földbe gyökerezett lába
nem engedi ugrani.
*
Őszi kép
Őszi kép
Nyugatról tornyosuló szürke égnek
nincsen fodra, se széle,
őszi ködbe borítja a földet,
a toronyóra hangja is berekedt,
mintha varjú-károgás lenne.
Kertemben a pucér meggyfa
egyetlen levele szemérem ajkát takargatja,
kárörvendő röhögés üti meg fülemet,
nevetve büszkélkedik az ősz:
úgyis az enyém leszel.
nincsen fodra, se széle,
őszi ködbe borítja a földet,
a toronyóra hangja is berekedt,
mintha varjú-károgás lenne.
Kertemben a pucér meggyfa
egyetlen levele szemérem ajkát takargatja,
kárörvendő röhögés üti meg fülemet,
nevetve büszkélkedik az ősz:
úgyis az enyém leszel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése