Radmila Markovic - Csillagok meséje

Radmila Marković
Csillagok meséje

https://www.youtube.com/watch?v=aVNAmn4I23s

Mindig csak a tavaszra vártam,
élet-mosolyát a nyár hozta,
bősz széllel, esővel jött az ősz,
vidámságom fagyos lett a téltől.

Téli sétára vitt jó anyám,
januát volt, fehér január,
rámcsodálkozott a jégvirág,
mosolygott fehér szirmával rám.

Belenéztem a nagyvilágba,
kémények hófehér subarája,
háztetők szépséges bundája
fehérebbek, mint vetett ágyam.

Amerre mentünk, lámpa fénye
ragyogott puha hópelyheken.
Szememmel csillagokat néztem:
mind a földön volt, nem az égen.

Hozzám szóltak, szeretet-fénnyel
“Kérlek ne közelíts, ne fogj meg,
kezedből repülnénk az égbe,
csak lelkeddel ölelj át minket.

Minket azért teremtett az Úr
nyaranta ragyogjon a Tejút,
télen lejöhetünk, itt leszünk
gyönyörködj lámpafénynél bennünk.

Nem csak szépet hoz a tél nektek
Sokat dolgozik ő értetek:
zöld búzatengert betakarni,
szép téli álomba ringatni.

Emlékszel még, jött a Télapó
Karácsonyfa, színes villogók
Veletek együtt a szeretet
E napon Jézuska született.

Anyám tudta, érezte, nekem
a tél ott marad a lelkemben.
Ő is hallotta mit regéltek
útközben a csillagok nekem.