Radmila Markovic - Életjellel felelet

Radmila Marković
Életjellel felelet

Magányos, borús őszi éjjelen,
felvillannak bennem az emlékek.
Szobám csendje mellém telepedett,
megsimogatta jéghideg kezem.
Jól láttam ifjú hévvel a testem,
hideg télben a sorsom átölelt,
olyan volt, mint szerelem-hóember,
meleg szeme sugara vezetett.

Hótengerben fürdettük szerelmünk,
fejét kíváncsian felemelte
az álmos, pipískedő búzaszál,
és visszabújt hópaplana alá.

Szebb volt az a tél minden tavasztól,
hóval borított kabát alatt élt,
forrott a nyári hőség ereje,
üdvvel érik meg télnek gyümölcse.

Hóvirág bólint, tavasznak jele.
Életjellel felelt a szerelem
Kellett a hó, kellett a napsugár
emlékdús, borús, őszi éjszakán.